Biztos tapasztaltad már, hogy egy-egy feladatot hátrébb soroltál. Időnként még a legnagyobb tudatossággal működő személyek is kihagyják az edzést, nem hívják fel a partnert, nem tudják a határidőt tartani. A halogatás mögött több ok is állhat. Nézzük meg, mik lehetnek azok:
- Önbizalomhiány – a feladathoz szükséges tulajdonságokkal azt gondolom nem rendelkezem, ezért biztosan nem fogom tudni az elvártaknak megfelelően megcsinálni
- Motivációhiány – általános motivációcsökkenés miatt minden olyan feladatot ignorálok, ami nagyobb időigényű, nincs hozzá kedvem, amúgy sem a kedvenceim közé tartozik
- Kiégés – abszolút semmi motivációm sincsen, de már azokat a feladatokat sem végzem el, melyekhez korábban kedvem volt, feltöltöttek.
- Nem megfelelő delegálás – nem volt egyértelmű a feladattal kapcsolatos instrukció, de nem mertem visszakérdezni, mert féltem attól, hogy alkalmatlannak találnak majd rá VAGY a főnök mindig türelmetlen, ha visszakérdezek.
- Rossz tapasztalat – a legutóbb sem tudtam megfelelően megcsinálni, biztos most sem fog úgy menni, ahogy kellene.
… és még biztos fel lehetne sorolni egy pár okot. Hoztam Nektek egy halogatással kapcsolatos esetet.
Ügyfelem azzal a jelenséggel keresett meg, hogy a gyártás ütemezésért felelős kollégája több esetben nem tudta tartani a határidőt, ezáltal a partnernek nem készültek el időben a termékek, nem került időben szállításra, és az amúgy is időszakonként nehéz cash-flow helyzetben lévő cég nem tudta a számlákat a tervezett ütem alapján kiállítani. A munkatárs számára konzultációt kért. Feltáró beszélgetéssel és önismereti foglalkozással kezdtük a folyamatot és nagyon gyorsan világossá vált, hogy önbizalomhiány áll a háttérben egy korábbi munkahelyről hozott rossz tapasztalattal. Volt egy olyan esete, hogy a beszállító az alapanyagot nem szállította le időben, ezért a gyártásnak nem a tervezetteknek megfelelően tudtak nekiállni. Ezt az információt nem osztotta meg vezetőjével és a partnerrel, félve a reakciótól és attól, hogy őt tartják majd felelősnek a csúszásért. Az előforduló csúszások mögött a legtöbb esetben a „Nem tudtam, hogyan kommunikálhatnám…” megjegyzés állt, ezért elkezdtük az erőforrás aktiválási folyamatot és szituációs helyzetekben gyakorolni a megtörtént esetek egy részét. Ezek alapján a folyamatban lévő ügyeket törekedett kliensem a konzultációk alapján kommunikálni. A real-time sikerek meghozták a motivációt: a határidőkben és az ügyfélkommunikációban beállt a pozitív irányú változás.
Sajnos nem minden vezetőnek az a reakciója, hogy ilyen esetben szakértői közreműködést kér, hanem a cég megkárosítására való hivatkozással elbocsájtja a munkavállalót. Gondoljunk abba bele vezetőként, hányszor vétettünk úgy hibát, hogy nem voltunk rendben magunkkal? Hányszor nem sikerült csupán a körülmények miatt teljesíteni? Mielőtt egy munkavállalótól meg kívánunk válni, nézzük meg mi állhat a hozzáállása, halogatása hátterében. Motiválttá és elkötelezetté tesszük ezáltal.
